.. és ne elsőre

Jaj, dehogynem! Mindig azt tesszük!

Ha valakivel találkozunk, kialakul bennünk az első benyomás, ami alapján rögtön ítéletet is mondunk róla, ami lehet jó, de akár rossz is. Ez nincs mese, így van, ha akarjuk, ha nem. Valamilyen hatást mindenképpen fog ránk gyakorolni a másik, mely azonnal véleménnyé is formálódik bennünk. Lehet valaki elsőre szimpatikus, vagy éppen pont az ellenkezője, de bármelyik is, mi rögtön ráaggatunk egy címkét.

Ha ez negatív tartalmú, akkor nagyon nehezen fogja tudni csak levakarni magáról, folyton bizonyítania kell nekünk, hogy ő jobb annál, mint amit elsőre gondoltunk róla. Ha viszont rögtön elájultunk tőle, mert annnnyira szupi, akkor lehet, hogy sok időbe fog telni, míg kinyílik a szemünk és meglátjuk a valódi Én-jét.

Az első benyomást követően, a későbbiekben a véleményünk tovább bővül a másik félről. Kiegészül, átformálódik, annak megfelelően mennyi és milyen infó jut el tőle hozzánk. A további találkozások, tovább szélesítik a róla alkotott véleményünket és már azt mondjuk az ISMERŐS-ünk.

De mennyi idő mire valakit megismerhetünk? Ez tőlünk és tőle is függ, az együtt töltött idő és az együtt megélt újabb és újabb szituációk mennyiségétől.

Minden új helyzet egy újabb tulajdonságunkat hozhatja felszínre, így szerintem egymás megismerése egy életen át tartó folyamat.