Mutatom milyen az ÉN-hez való viszony diagramjának - nagyon rövid - elemzése.

A duktor - a grafológiában így hívjuk az írást adó személyt - önértékelése bizonytalan, önbizalma ingatag, az ÉN megítélése is változó.

A diagram értékei szerint nem helyes az önértékelése. Adottságait, képességeit kevesebbre értékeli, mint amilyen valójában. Hatalmas vágyak nem jellemzik, illetve ha mégis vannak, azok túlságosan élet közeliek.

Tetteit cselekedeteit kevésbé kontrollálja. Az ösztönérzések, indulatok, érzelmek szabad áramlása jellemzi, önkormányzása gyenge.

Az Én-ideál nem egyezik meg az Én-képpel, sok energiát fektet abba, hogy más képet mutasson magáról, mint amilyen valójában.

Az Én-védelem alacsony, így nem tud védekezni a külvilágból érkező esetleges negatív hatásokkal szemben. Egyensúlyából könnyen kibillenthető, befolyásolható. Mindezek ellenére a számára kínálkozó lehetőségekkel gyorsan, könnyed módon képes élni.

Adottságait maximálisan igyekszik kihasználni. Képes a változásra, a fejlődésre.

Egy-egy személyiségterület a másik héttel együtt nyer igazi értelmet, azokkal összefésülve alakítanak ki egy komplex képet az adott személyiségről.

AZ ÉN-HEZ VALÓ VISZONY.

Mit gondolsz magadról? Mennyire vagy elégedett azzal, aki visszanéz a tükörből? Mennyire tudod elfogadni magadat az esetleges hibáiddal együtt?

És amit látsz, az vajon helytálló-e? Esetleg többre vagy kevesebbre értékeled önmagadat?

Az önmagaddal való kapcsolatod minősége az egész életedet befolyásolja, pozitív, de akár negatív hatással is lehet egyéb társas kapcsolataidra, tehát nagyon nem mindegy mennyire szereted, szereted-e egyáltalán magadat.

Sok esetben önmagunk helytelen megítélése megkeserítheti a szociális térben való mozgásunkat, életvezetési problémákat okozhat. Ha kicsit többet képzelünk magunkról az ugyanúgy önsorsrontó lehet, mint az, amikor értéktelennek, jelentéktelennek, senkinek érezzük magunkat.

Önmagunk elfogadása, a bennünk élő jó és kevésbé jó "szeretése" az alapja boldogságunknak, tehát a grafológiai vizsgálat is az ÉN -ből indul ki.

Ezen belül az önértékelés, az önbizalom, annak mértéke, az autonómiára, az önállóságra való igény, ami feltérképezhető a kézírásból. Ugyanúgy, ahogy az önreguláció - önszabályozás -, az önérvényesítésre való késztetés mértéke, az én rezisztencia - ellenálló képesség -, az önfejlődés lehetséges iránya és a frusztrációtűrés. Sőt az is felszínre kerül mit szeretsz és mit nem önmagadban, miben szeretnél más lenni és az a MÁS mennyire van összhangban a személyiségeddel.

A 8 személyiségterület legfontosabb szeleteként az ÉN-hez való viszony feltárása során nem csak az derülhet ki, hogy mit tudsz kezdeni azzal, aki TE vagy, hanem az is, hogy ki vagy mi miatt - az eredet - vélekedsz úgy, ahogy önmagadról.

.. és ne elsőre

Jaj, dehogynem! Mindig azt tesszük!

Ha valakivel találkozunk, kialakul bennünk az első benyomás, ami alapján rögtön ítéletet is mondunk róla, ami lehet jó, de akár rossz is. Ez nincs mese, így van, ha akarjuk, ha nem. Valamilyen hatást mindenképpen fog ránk gyakorolni a másik, mely azonnal véleménnyé is formálódik bennünk. Lehet valaki elsőre szimpatikus, vagy éppen pont az ellenkezője, de bármelyik is, mi rögtön ráaggatunk egy címkét.

Ha ez negatív tartalmú, akkor nagyon nehezen fogja tudni csak levakarni magáról, folyton bizonyítania kell nekünk, hogy ő jobb annál, mint amit elsőre gondoltunk róla. Ha viszont rögtön elájultunk tőle, mert annnnyira szupi, akkor lehet, hogy sok időbe fog telni, míg kinyílik a szemünk és meglátjuk a valódi Én-jét.

Az első benyomást követően, a későbbiekben a véleményünk tovább bővül a másik félről. Kiegészül, átformálódik, annak megfelelően mennyi és milyen infó jut el tőle hozzánk. A további találkozások, tovább szélesítik a róla alkotott véleményünket és már azt mondjuk az ISMERŐS-ünk.

De mennyi idő mire valakit megismerhetünk? Ez tőlünk és tőle is függ, az együtt töltött idő és az együtt megélt újabb és újabb szituációk mennyiségétől.

Minden új helyzet egy újabb tulajdonságunkat hozhatja felszínre, így szerintem egymás megismerése egy életen át tartó folyamat.

Christiansen - Carnap féle személyiséglélektan.

Íráselemzés során a kézírás elemeit több szempont alapján vizsgálom, majd az így kapott eredményeket értékelem és az adott tipológiai sajátosságoknak megfelelően koordinátarendszerbe foglalom.

Így fogom meglátni, hogy a vizsgált személy mennyire orientálódik a külvilág felé, mennyire van igénye társas kapcsolatokra, mennyire nyitott. Vagy éppen mennyire zárkózott, van-e igénye a befelé fordulásra, az önfejlesztésre.

Általa a személyiség alappillérei kitűnően feltérképezhetők és jó kiindulási alapot nyújtanak az egyén működésének, gondolkodásának, cselekedeteinek megértéséhez. Ugyanis az is fontos a nyitottabb és zárkózottabb viselkedés felismerése mellett, hogy meglássuk mindezt hogy éli meg, az adott szituációban mi zajlik le benne. Mert attól, hogy nyitott vagy nem biztos, hogy oldottan mozogsz a nagyvilágban és az, hogy inkább begubózva élsz, nem feltétlenül jelenti azt, hogy oldottan, felszabadultan érzed magadat egyedül, önmagad társaságában - a látszólagos biztonságban - sem!

A képen szereplő koordináta egy tinédzser megismerésében segítette a munkámat, amely a fiatal lány zárkózott és kissé feszült lelkiállapotát mutatja. Viselkedése visszafogott, fegyelmezett.

Egyértelmű a bal irányú eltolódás és magasabb értéket mutat a feszültség is, de mint mindenki, ő sem csak "ilyen". Igénye van a társaságra, szereti a barátait, de idegen környezetben nem ő lesz a kezdeményező fél, ha ismerkedésről van szó. Beilleszkedése egy új környezetbe nem mindig gördülékeny, nehezebben oldódik, de visszahúzódóbb természete ellenére jól reagál mások közeledésére.

Mi is mindannyian ilyenek vagyunk!

Úgy veszünk részt egymás életében, úgy formáljuk, alakítjuk egymást, mit ezek a kövek.

Mindannyian megjártuk már az élet személyiségformáló gépezetét, amely sok sérülést, heget ejtett rajtunk. Kit kevésbé, kit jobban megviseltek a mögötte álló évek. Van, akit csiszoltak az élet történései, van, akit durván felsértettek. Az általuk kialakult, csak ránk jellemző tulajdonságokkal, személyiségünkkel veszünk részt pár-, baráti-, rokoni-, ismerősi-, munkahelyi kapcsolatainkban.

Kapcsolatainkon belül is hatással vagyunk egymásra, ahol ha te keményebb vagy és több törést, sérülést hordozol magadban valószínűleg könnyebben meg fogod sérteni a sima felületű, puha kavicsot, a hozzád hasonlóval súrlódva pedig további sérüléseket szerezhetsz. De az is lehet, hogy te, aki sima kavicsként belesimulsz a másik markába, nagyobb belső erővel bírsz és ha hozzád ér egy éles, letört szélű kő, tompítani tudod a szúró felületét.