Ha valaki kritikával illet bennünket, azt általában nem jó néven vesszük. Mindegy, hogy a körülményeinket, a cselekedeteinket, a szokásainkat, a szavainkat, a külsőnket éri vagy valamely belső tulajdonságunkra mutat rá a negatív vélemény, egyik sem esik jól, mert a bennünket bíráló megjegyzések akkor is fájdalmasan érintenek, ha mi magunk is tudjuk, hogy van valóság alapja.

Ha megfelelő önismerettel rendelkezünk, akkor kevésbé ingatják meg a magunkba vetett hitet a külső vélemények, de ha még magunk előtt sem merjük vagy akarjuk beismerni milyenek is vagyunk, akkor ez nagyon könnyen megtörténhet.

Ezért is jó, ha néha számot vetnünk saját magunkkal és a már unalomig ismételt tükörbe belenézünk. Sokan sokkal kritikusabbak önmagukkal szemben mint az "egészséges" lenne, sokan pedig túl elnézőek, ha saját magukról van szó!

A megfelelő, jó önismeret viszont önmagad elfogadásának fontos eleme.

Néhány napja a nagylányommal beszélgettünk valakiről, akit mindketten nagyon kedves embernek tartunk. Mind a szavai, a gesztusai, a hanghordozása, az apró megnyilvánulásai, mind tele vannak kedvességgel. Válogatás nélkül mindenkivel kedves, ami kimondhatjuk, szinte hihetetlennek tűnik a mai világban. Jó a közelében lenni, mert általa te magad is jónak és szerethetőnek érzed magadat, a kisugárzásában van valami hatalmas plusz.

Ha már erről beszélgettünk, feltette a lányom a kérdést: 

- Anya, szerinted te mennyire vagy kedves?
- Én? Mond meg te mennyire vagyok!
- Én tudom, de te mond meg milyennek látod magadat!
(Oké, látom kezd hasonlítani rám, ő is szeret elmélkedni.)

Annnnyira jó lett volna azt válaszolni, hogy szerintem kedves vagyok, mert az egy jó, pozitív, szerethető tulajdonság! De tudom, hogy nem vagyok az. Tudom, hogy nem vagyok az ellentéte sem, de kifejezetten kedves sem, aki mindenkivel barátságos, szívélyes, elfogadó és megértő. Valahol a kettő között, a kedvesség 102 árnyalatának valamelyik gyenge verziója vagyok, mert nem mindenkivel és nem mindig vagyok kedves és nem mosolygok mindenkire, nem ontom ezer felé a szeretetet, ha ismersz, akkor nem az fog eszedbe jutni rólam, hogy: Jaj, de kedves!, de tény, hogy szoktam kedves lenni, max nem ez a legfőbb jellemvonásom.

- Igen, jól látod magad Anya!

Persze nem kell mindig azon agyalni, hogy milyenek vagyunk és nem kell állandóan elemezgetni magunkat, de ha tisztában vagy az értékeiddel, azzal, ami jó és ami kevésbé jó benned és őszintén felvállalod saját magad előtt, akkor mások előtt sem fog nehézséget okozni.

Mindannyiunkban megtalálható az össze jó és rossz tulajdonság gyökere, pusztán nem egyforma mértékben és intenzitásban van jelen bennünk egy adott tulajdonság. Ugyanaz a tulajdonság benned, bennem és egy harmadik emberben is ott van, csak más formában, más módon nyilvánul meg.