CSALÓDÁS.

Akárhogy is, de kimondatlanul is támasztunk bizonyos elvárásokat a másik irányába.

Ha azonban ő nem úgy viselkedik, nem úgy reagál, érez, gondolkodik, ha nem úgy áll hozzád, ahogy te elképzelted, megbántva, sértve fogod érezni magadat.

Ha nem vársz el a másiktól semmit - tényleg semmit - akkor nem is fogsz csalódni benne, hiszen azzal, hogy elvársz valamit, megteremtesz számára egy helyzetet, amiben ha nem úgy teljesít, ahogy te megálmodtad, az számodra csalódást fog eredményezni.

Könnyű ezt mondani, de annál nehezebb megvalósítani, hiszen azért fordulsz bizalommal a másikhoz, mert úgy gondolod őt érdekelni fogja, ami veled történik, megértő és támogató lesz irányodba. Ezekkel a tulajdonságokkal ruházod fel, amikor pedig nem ezt kapod, az egyenlő lesz a csalódással, kiábrándulással.

Persze ott van a másik eshetőség is, amikor már egy ideje úgy érzed jó fej veled és szinte villámcsapásként ér a megváltozott viselkedése, amit kudarcként fogsz megélni.

Minél közelebb áll a szívedhez az a személy, aki ezt teszi veled, annál nagyobb sebet tud ejteni rajtad a viselkedése.

És mi van akkor, ha te okozol saját magadnak sérülést, ha csalódsz önmagadban, mert olyasmit tettél, gondoltál, éreztél, amit nem is feltételeztél magadról? Talán ezzel a legnehezebb megbirkózni, hiszen a másikat simán otthagyhatod a hülyeségével együtt, de saját magadat nem.