MI KÖZE VAN ENNEK A GRAFOLÓGIÁHOZ?

Nagyon is sok...., minden ami az emberi természettel összefüggésbe hozható, annak létjogosultsága van az oldalon.

A minap olvastam egy idézetet...nem tudom, hol, kinél, de nagyon megtetszett.

Ha valakit nem ismerünk, és csak hallunk róla valamit, akkor akaratlanul is arra fogjuk alapozni a véleményünket, amit a másik ember mond róla. Pedig nem is ismerjük, pusztán azt hallottuk, hogy..... tehát az ismeretlen már mínuszból vagy jó esetben pluszból fog indulni nálunk, attól függően milyen infókat kaptunk róla.

Ha leülsz valakivel beszélgetni, óhatatlanul előjön egy harmadik, negyedik, .... személy - pletyka  -, akiről lehet beszélgetni, akit jól ki lehet vesézni.

Figyeld meg magadat vagy a beszélgetőpartneredet!!

Ha nem ismeri el a kitárgyalt ember érdemeit és csak a rosszat látja meg benne, akkor több mint valószínű, hogy irigység, féltékenység vagy rosszindulat dolgozik benne. Ő az, aki harci vérebként fogja várni a másik ember bukását, meghasonulását, hibázását.

Ha te magad vagy ilyen, akkor érdemes elgondolkodnod, hogy veled minden rendben van-e, megalapozott-e a véleményed, jogod van-e a becsmérlő szavakhoz!

Az idézet valahogy így szólt:

Nem az határozza meg a jellemed, hogy hogy vélekednek rólad, hanem, hogy te hogy vélekedsz másokról.

A KÉZZEL FOGHATÓ SZEMÉLYISÉGRAJZ.

A kézírásod elemeinek méréses vizsgálata után, a
kapott eredményeket felviszem a számítógépbe, majd több
- 9-10 - diagramot készítek, melyek rajzolatát értelmezem.

Az így tett megállapításokat addig alakítom, amíg megkapom a komplex személyiségképedet, ami általában 6-8 oldalas, tehát néha 5, néha 9, de rendszerint 6,7 vagy 8 oldalas.

A mérési eredményeket soha, a diagramok közül 1-1 darabot be szoktam illeszteni a számodra átnyújtott személyiségképbe, ha nyomatékosítani szeretnék valamit a leírtakból. Néha előfordul, hogy kérésre mind a 10-et átadtam a megrendelőnek, de nem ez az általános.

MIÉRT TART KÉT HÉTIG EGY ÍRÁSELEMZÉS?

Lenyűgöző lehet, ha a grafológus kezébe véve a kézírásodat, csak mondja és mondja a tulajdonságaidat, képességeidet.... stb.

Ezt hívjuk gyors elemzésnek, amit én nem szeretek alkalmazni, mert nincs időm ráhangolódni, belemélyedni, és az első benyomásaimon túl nincs lehetőségem mélyebbre ásni, tovább lépni, azáltal a megállapításaim csak felületesek lehetnek. Ezért sem szoktam ad hoc elemzéseket csinálni ( kivéve a meghirdetett Grafológiai Konzultáció esetén).

Tehát a minőségi munkához idő kell, ami alatt méréseket végzek, a mért eredmények között összefüggéseket keresek, "megvárom", amíg papíron és a fejemben is összeáll a kép az adott személyről, amit aztán személyiségképpé formálok.

MERT VAN ILYEN IS...

Ismerlek, tudok rólad sok mindent, hiszen már kb. 15 éves, néha találkozunk-beszélgetünk kapcsolatot ápolunk. Felmerül benned, hogy de jó lenne egy grafológiai elemzés és belevágunk.

Ebben az esetben be kell "pakolnom" egy fiókba minden olyan információt rólad, aminek a birtokában vagyok.

Persze ez nagyon nehéz, hiszen tudom (!?) milyen ember vagy, ezért egy-egy írásjegy vizsgálatánál, a felmerülő több lehetséges negatív és pozitív személyiségjegy közül afelé hajolhatok, amit már amúgy is tapasztaltam irányodból, tehát ha nem vigyázok, nem leszek objektív.

De vigyázok!

Hasonló már megtörtént velem, tehát tudom, hogy tényleg be kell pakolnom abba a bizonyos fiókba, amit tudok - pontosabban tudni vélek rólad.

Igen, volt, hogy vívódás kísérte az elemzés folyamatát, mert olyan személyt vettem nagyító alá, akit ismertem és nem tudtam minek higgyek. Annak, amit személyesen tapasztaltam vagy annak, amit a kézírásban látok. (A grafológiában nem kételkedhettem, hiszen oly sokszor "bizonyított" már.) Mit csináljak? Hogy lesz ebből hiteles személyiségrajz? Most akkor nem is ismerem azt, akiről azt gondoltam, hogy jól ismerem?

Oké, puff be mindent a fiókba! Rábíztam magamat a vonalzómra, a nagyítómra, mert tényleg honnét is tudhatnék mindent a másikról?

Azóta tudom, mindegy mit hallottam rólad, mindegy mit tapasztaltam irányodból, ha elemzésre kerül a sor, a kézírásodnak fogok hinni.

Gondoltam kiegészítve újra megosztom egy régebbi bejegyzésemet, de sehol sem találtam! Pedig tudom, hogy erről már egyszer írtam!

Na mindegy, újragondoltam.

Tény, ha hozzám fordulsz, fogsz valamilyen elvárást támasztani irányomban. Minél jobban ismerjük egymást, annál többet fogsz várni tőlem, a kézírásod analízisétől.

Ha egyáltalán nem ismerjük egymást, akkor minden szavamat értékelni fogod, azonban az ismeretségünk mélységétől függően, azok az elemzéskor feltárt információk nem fognak téged megérinteni, amelyekről már annak előtte is tudhattam.

Ha ismerlek és tudom, hogy szuperül rajzolsz, elváltál, munkahelyet váltottál és sokat olvasol.....nem fog "meghatni", ha az írásod kreativitásról, párkapcsolati problémákról, diszharmóniáról és műveltségről, tájékozottságról árulkodik.

Tehát nekem sokkal jobb, ha olyan személy írását vizsgálom, akit nem ismerek.

MEGFELELÉSI VÁGY.

Igen van, hogy egy külső elvárásnak meg kell felelnünk. 

Szerintem legjobb példa erre a munkahely, ahol elvárásokat támasztanak felénk, kívánságokat, utasításokat kell végrehajtanunk és mint munkaerő és alkalmazott az alapján vagyunk megítélve, hogy álljuk meg a helyünket, hogy látjuk el a feladatainkat.

De az élet más területén is meg akarunk felelni a kimondott vagy kimondatlan, a mások által meghatározott elvárásoknak. (Vagy néha csak a magunk által támasztottaknak.) Úgy érezzük, hogy akkor vagyunk csak jók és szerethetőek, ha ezeket maradéktalanul teljesítjük. A szeretet, megbecsülés iránti sóvárgásunkat a szeretet hiány okozza, melynek kiváltója a megtépázott önbizalom.

Szóval akkor nem is jó az az ember, aki igazán vagyok, csak az, amelyiket a környezet generálja, vagy az, amelyik az általam elképzelt, tökéletes, minden elvárásnak megfelelő ideális én?

Mindenkinek szüksége van szeretetre, igénye van a jó szóra, figyelemre, elismerésre. És csak akkor érezzük szerethetőnek és jónak magunkat, ha mások, a környezetünk így érez irántunk. De milyen szeretet az, amihez mássá kell válnunk, amihez nem vagyunk elég jók?

Ennek felismerése sem egyszerű, hát még rálépni arra az útra, ami önmagunk szeretetéhez, elfogadásához vezet és amin akár hosszú-hosszú évekig kell araszolnunk, közben el kell engednünk azokat az embereket, akiknek az elismeréséré mindig is vágytunk, a felvett szerepeinket, a félelmeinket, a lelkiismeret furdalást, a "csalódtam magamban, mert csalódtak bennem mások" - érzést, hogy a saját életünket élhessük.

Nem kell tökéletesnek lenni, mert az a fajta tökéletesség, amit kergetünk nem létezik!

Mindenki tökéletessége az egyediségében rejlik. Mindenkiben vannak szerethető vonások, aki ezt nem veszi észre bennünk, azzal nincs dolgunk az életben!

AZ 1-ES.

Az 1-es szám az i, j, n, m, p, s, H betűben fedezhető fel.

Azonban nem mindegy, hogy milyen az alapvető íráskép, írásstílus. Mert teljesen más megítélés alá esik, ha egy normakövető kézírásban a norma szerint 1-est formálnak a betűrészek vagy bár az írás stílusa eltér attól, de az 1-es alak megmarad.

Míg a szabálykövető írásban merevségről, addig a másikban erős akaratról, dominancia igényről, céltudatosságról árulkodhat.

Kifejezetten szöges írásban még inkább megerősíti azt a képet, amit már amúgy is láthatunk a duktorról - az írást adó személyről. A makacs, akaratos, meggyőzhetetlen és kompromisszumra képtelen ember kézírásában agresszivitást, mások feletti uralkodást, megfélemlítést takar.

ÖNISMERET.

Erről már volt szó, de mindig aktuális.

Sokszor előfordul, hogy azt mondja valaki: Ismerem magamat, nem tudsz nekem újat mondani!

Igen, de ez csak részben igaz.

Önmagunk megismerése egy életen át tartó folyamat és kaland is egyben, amibe soha nem késő belevágni.

Minél több dolog történik velünk, annál többet tudunk meg magunkról! Egy új élethelyzet új szituációt eredményez, mely eddig nem tapasztalt érzést, gondolatot, cselekedetet vált ki belőlünk. Minden újabb tapasztalás közelebb visz önmagunk megismeréséhez, de így is előfordul, ha egy már megtörtént helyzethez hasonlóban találod magadat, mégsem úgy viselkedsz, mint előzőleg. Tehát tapasztalásaink által mindig mindenből tanulunk valami újat, ami hozzáad valami pluszt az önmagunkról alkotott képhez.

Ugye ismerős helyzet, mikor azt mondjuk valakinek: " Én a te helyedben, nem ezt tettem volna!" Mikor viszont mi kerülünk hasonló helyzetbe, mégsem cselekszünk úgy, ahogy neki tanácsoltuk. Kívülállóként teljesen másként látunk dolgokat, mint amikor mi magunk is részesei vagyunk.

Azt gondolom mindenkinek szüksége lenne megjárni azt az önmegismeréssel járó lelki folyamatot, ami segítene felfedezi, megérteni, elfogadni önmagunkat. Természetesen az őszinte befelé fordulás felszínre hozza esetleges hibáinkat, rossz tulajdonságainkat is, tehát a szembesülés nem fájdalommentes, de személyiségfejlődésünk elengedhetetlen része.

GRAFOLÓGIAI SZÁMSZIMBOLIKA.

Talán már te is észrevetted, hogy bizonyos betűid megformálásuk során szám alakot vesznek, vehetnek fel. Gyors írás esetén ez egyszerűsítés eredménye is lehet, de túlkombinált, bonyolult kivitelezésűnél is születhetnek szám formák vagy akár lassú írásban is kirajzolódhatnak ilyen betűmódosulások.

A számok alapvetően is hordoznak szimbolikus jelentést, melyek kézírásban való megjelenésük miatt átültettek a grafológiába is.

Abban az esetben, ha egy A/4-es oldalnyi szövegben felfedezek egyet-egyet, akkor nem érdemes - sőt hiba is lenne - messzemenő következtetéseket levonni és belemagyarázni a szöveg írójába az adott szám által hordozott személyiségvonást.

Jelentőséget abban az esetben kap 1-1 betű által megformált szám, ha már az analízis során megállapított tulajdonságot erősít meg, támogat.

A 0.

Mert a 0 is egy szám. Igaz grafológiai szempontból nem hordoz információt. Maximum az ovál betűink - a,á,o, ó, ö, ő - vagy a g és d betűk kerekded alakja formálódhat nullává a kezünk alatt, de ettől még nem 0-nak, hanem szűk oválnak tekintjük, ami a szorongás, a gátlásosság, az Én beszűkítésének egyik jele lehet.

EZT IS KIPRÓBÁLTAM.

Az előtted lévő papírlap szimbolikusan az életedet, az életteredet, azt a szociális közeget, ami körülvesz, a nagyvilágot, a lehetőségeidet jeleníti meg. A kezedben lévő íróeszköz pedig te magad vagy, amivel nyomot hagysz a papírlapon és láthatóvá teszed, hogy ebben a térben mekkora helyet foglalsz el, hogy érzed magad, mennyire használod ki a lehetőségeidet, hogy élsz és viselkedsz, és hogy viszonyulsz a lap négy oldalához, melyek a múltadat, a jövődet, a vágyaidat, az elfojtásaidat jelképezik.

A legelső betűd leírását követően a második betűt már van mihez viszonyítanod, azt már tudod valamihez igazítani. Ugyanez igaz arra is, amikor a legelső sorod alá folytatod a másodikat, harmadikat.

Ha leírsz egy betűt az te magad vagy, de ha leírod a következőt, akkor az előző betű már átminősül valami, valaki mássá. De mi történik, ha felborul az életünk, ha kicsúszik a lábunk alól a talaj, ha nincs akire támaszkodhatnánk, ha nincs ott akibe, vagy a papírlapon amibe kapaszkodhatnánk?

Ekkor egyedül maradunk, elveszítjük az előző betű adta kapaszkodót és egy bizonytalan, segítség nélküli közegben találjuk magunkat.

Nos kipróbáltam, hogy jelenik meg a papíron, ha csak a határaimmal vagyok tisztában - ez

a négy oldal -, de minden egyéb viszonyítási lehetőségem megszűnik. Ugyanazt a szöveget leírtam a megszokott tollammal és a csak UV fényre láthatóval - természetesen csak az írás után használtam az UV fényt. Az utóbbi esetében csak írtam, csak írtam, csak a beidegződéseimre hagyatkozhattam. Kíváncsi voltam tudom-e tartani a formákat, a távolságokat, az irányokat, ha nincs kapaszkodó, ha nincs mihez tartani.

Természetesen más az, ha a való életben kerülsz ilyen helyzetbe és más, ha a játék kedvéért próbálod ki ezt az írást. Minden esetre, ha csak a kíváncsiság hajt, akkor is láthatóvá válik mennyire bízol és hiszel magadban, mire vagy képes ha magadra, támasz nélkül maradsz.

CSAK NÉZZ RÁ EGY KICSIT....!

Mi a különbség, ha csak épp hogy ránézek a kézírásodra, ha röviden-gyorsan- analizálom, illetve, ha teljes elemzést végzek rajta?

Sokszor kérnek arra, hogy csak egy kicsit nézzek rá a kézírásukra és mondjak már "valamit".

Azonban ez sem megy gombnyomásra. A grafológus kézírással való ismerkedése nagyon hasonlít ahhoz, amikor két idegen ember megismerkedik egymással. Vannak nyitottabb, könnyebben meg- és kiismerhetőbb emberek, és vannak akiknek a megismeréséhez több időre van szükség, mint ahogy vannak hallgatagabb és beszédesebb írások is.

Az ismerkedés kezdeti fázisában azt tudom felmérni, hogy milyen képet mutat magáról kifelé az író személy, mennyire őszinte a viselkedése, természetes, visszafogott, esetleg mesterkélt. Az igazi Én-jét nem fogom látni, hiszen ahhoz a "csak nézz rá egy kicsit" nem elég. Ebben az esetben még attól is igyekszem tartózkodni, hogy egy-egy elemet kiragadjak az írásból és az alapján ragasszak valamilyen tulajdonságot az illetőre, mivel arany szabály, hogy EGY JEL NEM JEL. Hisz a mindennapi életben sem determinálhatunk valakit egyetlen egy tett, gesztus alapján.

Ha kicsit több időt foglalkozhatom egy írással, akkor lényegesen több információt fogok megtudni belőle. Több főbb jellemvonás, viselkedés forma, Én-kép, társas- partner- szociális kapcsolatok, viszonyok is megmutatják magukat. Valamint az aktuális érzelmi állapot, az energia készlet, az azzal való gazdálkodás és a mentális jellemzők is.

A személyiség mélyebb rétegei, a tettek, a gondolkodásmód mozgatórugói, gyökerei azonban csak az ismerkedés későbbi fázisában kerülnek felszínre, melyhez több idő, mérőeszközök, koordinátarendszerek szükségesek.

A FOGADALOM HÜLYESÉG...

....úgyis feladod, csak egy értelmetlen magaddal vívott harc, az önelfogadás hiánya, stb!

Sok ilyen és ehhez hasonlót taglaló írásba botlottam így az év váltás idején.

Szerintem a fogadalom, az újévi fogadalom nem más, mint egy cél felállítása, melyet el szeretnénk érni. Az elhatározásunkat, a célunkat, az annak eléréséhez felállított tervet az teszi különlegessé, és teszi mássá egy "átlagos" célhoz képest, hogy egy ünnephez kapcsolva, például szilveszterkor, az új év kezdetére időzítjük.

Az esküvői fogadalom sem egyéb, mint ünnepélyes keretek között tett kinyilatkoztatása annak, hogy szeretni, tisztelni, becsülni fogod a párodat, míg a halál el nem választ.

A katonai eskü is arról szól, hogy a végsőkig hű leszel és küzdesz a bajtársaidért, a hazáért.

Vagy gondoljunk a papi esküre...

De egyik fogadalom sem biztos, hogy beteljesül, lehetnek közben megingások, megtorpanások, elbukás, felállás, az is lehet, hogy hipp-hopp feladod.....

Az újévi fogadalom nem feltétlenül a 45-kg álomsúly eléréséről szól, lehet életmód váltás, valamely elszabadult jellemvonás kordában tartása, kapcsolat építés, kapcsolat leépítés, a lényeg, hogy valami olyan váltja ki, amivel kapcsolatban rossz érzésünk van, ami miatt nem érezzük jól magunkat.

Azt gondolom ne ítélkezzünk... Akinek igénye van rá tegyen fogadalmat, aki hülyeségnek tartja, az ne tegyen. Az a fontos, ha belenézel a tükörbe, akkor elégedett legyél azzal és szeresd azt, aki vissza nézz rád. Ne cipeld tovább a kilóban, vagy kapcsolatban, vagy tulajdonságban mérhető terheidet!

AMI KIMARADT...

Mert ugye kimaradt egy csomó betű!

Azok a betűk, amikről nem beszéltem nem hordoznak plusz jelentést, nincs szimbolikus többlettartalmuk. Ez nem azt jelenti, hogy őket nem vizsgálom, hanem a vonalminőségen, formaalkotáson, nyomatékon, kötésmódon, stb... szóval az általános vizsgálati szempontokon kívül nem elemzem tovább.

A z BETŰ.

A benned lévő harmóniát, az arra való törekvést mutatja a z betű. Hogy tudod, akarod magadban megteremteni a lelki nyugalmat és ezt összhangba tudod-e hozni a környezeteddel.

Ez is csak egy aprócska betű, melyet kiemelni hiba lenne a szövegből, tehát a fentiek csak akkor állják meg a helyüket, ha az egész íráskép, az oválbetűk is azonos képet mutatnak.

A betű áthúzása precizitást, túlbiztosítást is jelezhet - főleg, ha a t betű is dupla áthúzásos -, de akár mániákus cselekedet is lehet a háttérben.

A z betű akár 2-es számot is formázhat,...amiről majd legközelebb mesélek.