2018. december 11., kedd

A TÖLTŐTOLL.

Még emlékszem, mikor kisgyerekként töltőtollal írtam. Nem szerettem, mert pacázott, elkenődött, nem volt jó írni vele.
Viszont már régóta gondoltam rá, hogy újra kipróbálnám milyen érzés.


 
Kipróbáltam, nagyon furcsa volt. Az egyenes vonalak megrajzolása nem jelentett gondot, de a vonalváltási pontoknál, az ívelt vonalak megformálásánál volt némi akadozás. Naná, hogy volt, hiszen a golyóstollnak a papírral érintkező része egy forgó gömb, amely szabad siklást, akadály nélküli mozgást biztosít a számomra, ezzel szemben a töltőtollal kicsit nehezebb a formaalkotás, merevebb a mozgás, így például a hurokformálásom sem ment igazán.

Viszont nagyon érdekes volt egy ilyen, kicsit a múltat időző tollat tartani a kezemben. Kis gyakorlással szerintem rááll az ember keze és hasonló formák születhetnek, mint töltőtoll esetén.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Hozzá tartozik a napi rutinunkhoz, hogy időről-időre belenézünk a tükörbe. Már a napot azzal indítjuk, hogy az éjszaka arcunkba vésett nyoma...