A SZERETET ELFOGADÁSA.

Ha képesek vagyunk szeretni azt, akik vagyunk, ha működik az önelfogadás, az megkönnyíti a külvilág felé való fordulást. Könnyebb lesz továbbítani érzéseinket, gondolatainkat a bennünket körülvevő személyek felé és az irántuk táplált szeretetünket is zökkenőmentesen ki tudjuk fejezni. Ezáltal a másik fél irányából érkező figyelmességet is jobban veszik a radarjaink. Képesek leszünk elfogadni a másik ember szeretetét.

De ugye, ez sem olyan egyszerű!

Ha nem vagyunk kibékülve önmagunkkal, ha mindig a hibát keressük és látjuk meg magunkban, az egyenes út lehet az egyedülléthez, a boldogtalansághoz. Ha én nem szeretem magamat, és ezt is kommunikálom kifelé, akkor, hogy is várhatnám el, hogy mások törődjenek velem és szeressenek? Ha én nem vagyok fontos saját magam számára, hogy lehetnék másnak az?

Márpedig sokan vannak, akik így gondolkodnak magukról. Általában gyermekkorban táplálják belénk, hogy tele vagyunk hibával és nem vagyunk elég jók, szerethetők. Sajnos ennek megfelelően fogjuk élni az életünket és ha mégis akad, aki figyelne ránk, akit érdekelnénk, nem hisszük el ezen érzések valódiságát.

A bennünk munkálkodó félelmek gátat képeznek az Én és a Te között, ezáltal a szeretet és annak bármilyen megnyilvánulása akadályba fog ütközni társas kapcsolatainkban.

Pedig szeretetre mindenkinek szüksége van!