MI AZ ÉRTÉK?

Ha válogatsz a régi kacatok között, van amelyiket simán félreteszed, van, amit viszont magadhoz ölelsz, mert emlékeket ébreszt, mert jó érzéssel tölt el. De ha más nézegeti ugyanezeket a dolgokat, lehet, hogy mindet tűzre dobná, mert neki semmit sem jelentenének. Számára nem hordozzák azt a pluszt, ami neked értékessé teszi őket.

Tehát, hogy kinek mi az érték, és tágabb értelemben milyen értékrendet képvisel, az nagyon egyéni. Szerintem mindenkinek az az érték, amelynek a birtokában boldognak érzi magát.

Van, aki értéknek tekint egy nagypapától kapott órát, egy könyvet, egy barátot, a napsütést, az esőt, az egészségét, a gyermekét, a párját, az őt körülvevő nyugalmat, az életet.

Van, aki hiába kapna a nagyszülőtől órát, hiába sorakozna a polcon száz könyv nem foglalkozna vele. A napsütést természetesnek venné, az esőt csapásként élné meg. A gyerek csak nyűg, a pár lecserélhető. Az élet pedig egy játék!

A neveltetés, a környezet ránk gyakorolt hatása fogja meghatározni, hogy milyen tárgyakat, érzéseket, élményeket, emberi tulajdonságokat fogunk értéknek tekinteni.

A SZERETET ELFOGADÁSA.

Ha képesek vagyunk szeretni azt, akik vagyunk, ha működik az önelfogadás, az megkönnyíti a külvilág felé való fordulást. Könnyebb lesz továbbítani érzéseinket, gondolatainkat a bennünket körülvevő személyek felé és az irántuk táplált szeretetünket is zökkenőmentesen ki tudjuk fejezni. Ezáltal a másik fél irányából érkező figyelmességet is jobban veszik a radarjaink. Képesek leszünk elfogadni a másik ember szeretetét.

De ugye, ez sem olyan egyszerű!

Ha nem vagyunk kibékülve önmagunkkal, ha mindig a hibát keressük és látjuk meg magunkban, az egyenes út lehet az egyedülléthez, a boldogtalansághoz. Ha én nem szeretem magamat, és ezt is kommunikálom kifelé, akkor, hogy is várhatnám el, hogy mások törődjenek velem és szeressenek? Ha én nem vagyok fontos saját magam számára, hogy lehetnék másnak az?

Márpedig sokan vannak, akik így gondolkodnak magukról. Általában gyermekkorban táplálják belénk, hogy tele vagyunk hibával és nem vagyunk elég jók, szerethetők. Sajnos ennek megfelelően fogjuk élni az életünket és ha mégis akad, aki figyelne ránk, akit érdekelnénk, nem hisszük el ezen érzések valódiságát.

A bennünk munkálkodó félelmek gátat képeznek az Én és a Te között, ezáltal a szeretet és annak bármilyen megnyilvánulása akadályba fog ütközni társas kapcsolatainkban.

Pedig szeretetre mindenkinek szüksége van!

MENNYIRE NEM MINDEGY MIT HOZUNK MAGUNKKAL!

Íráselemzés során látom és sokszor személyes tapasztalás is, mennyire determinálják életünket a múltban átéltek, a gyermekkori emlékek.

Sokszor, sokan mondják, hogy szakíts a múlttal, hogy legyen jelened és jövőd. Azonban a múlt történéseit nem lehet kiradírozni, mint egy füzetbe leírt eltévesztett szót - maximum a tudatalattidba száműzheted, ahonnét időről-időre előtörhetnek. Személyiségünkbe beleégtek, meghatározzák jelenünket és jövőnk alapját is képezik.

Igyekszik minden szülő legjobb tudása szerint nevelni gyermekét. Ki így, ki úgy, annak megfelelően, milyen értékrendet képvisel gyermeknevelés terén...

A legjobbat akarva neki cselekszik, de néha elveti a sulykot. Rejtett parancsokat épít gyermekébe, ami nem engedi, hogy önmaga lehessen. Saját elképzelésének megfelelően akarja formálni, nem hagyva teret az igazi Én kibontakozására.

Kitűnő bizonyítványt, mellette élsportolói teljesítményt, tökéletes rendet kívánunk gyermekünktől. Mindemellett nem megengedett a hibázás számára. Hasonlítgatjuk másokhoz. Mi mondjuk meg mit csináljon, mit gondoljon, mit érezzen. Vagy szabályok nélküli királyságot hozunk létre, ahol ő ül a trónon, és ahol mi szülök vagyunk a kifogott aranyhalak. Agyon óvjuk, agyon féltjük, és minden rosszasága fölött szemet hunyunk.

Mindezzel meg is alapoztuk gyermekünk tuti jövőjét és egyben kap is tőlünk egy óriási feladatot az életre. Sok munkával átformálni önmagát és megtalálni az igazi ÉN-jét.

Terelgetni kell, de előre megírni gyermekünk sorkönyvét nem szabadna.

SZERETET ADÁS.

Nem szeretünk mindenkit és minket sem szerethet mindenki. Azonban sok embert szeretünk, de szeretettünket nem egyformán osztjuk meg a szeretett személyek között.

A szeretet különböző formákban nyilvánulhat meg, attól függően mennyire fontos számunkra az adott személy.

Egy érintés, egy kedves szó, egy érdeklődő telefonhívás, a másikkal eltöltött idő, mind a szeretet jelei lehetnek. Vagy a gondoskodó odafigyelés magasabb megjelenési formája, amikor nem apró gesztusokkal igyekszünk kedveskedni, hanem mindennapi életünk része a szeretett személy és vele törődünk, rá figyelünk, róla gondoskodunk a legtöbbet, az ő boldogsága, ami boldoggá tesz bennünket. 

Párunk, gyermekünk, közvetlen családtagjaink számunkra a legfontosabbak, velük legszorosabb a kapcsolatunk. Majd barátaink, távolabbi rokonaink, munkatársaink, ismerőseink következhetnek, akiknek társaságában jól érezzük magunkat. Általában így van. Általában, mert hozhatja úgy élet, hogy a számunkra jelentőséggel bíró személyek felcserélődnek.

A szeretet gyökerei bennünk vannak, de, hogy tetteinkben, szavainkon keresztül milyen messzire nyúlnak el, az rajtunk múlik.

A tiszta, őszinte szeretet nem támaszt elvárásokat a másik irányába, elfogadja őt hibáival együtt és önzetlen tud maradni irányában.

Azonban ahhoz, hogy másokat tudjunk szeretni és maradéktalanul elfogadni, először magunkat kell elfogadni és szeretni, ami nem is olyan egyszerű!