AZ ÍRÁS KÖTÖTTSÉGE.

Írás közben sokszor fel kell emelnünk az íróeszközünket. Tehetjük ezt gyakran, minden betű után, az adott betűhöz tartozó ékezet kitétele előtt, vagy akár egy egész szót is megszakítás nélkül leírhatunk, amikor az ékezeteket is csak utólag helyezzük el.

A gyors írással eleve együtt jár a kötöttebb íráskép, de ebben az esetben sem mindegy, hogy ez mennyire megy az olvashatóság rovására. 

Lassabb írás esetén gyakori az indokolatlan kézfelemelés, ami akár nehézkesebb, vontatottabb képet is mutathat. De láttam már lassan író embert erősen kötötten írni, ami társkapcsolati problémákra, nehézkes gondolkodásra is utalhat.

Minden egyes kézfelemelés egy-egy "lélegzetvételnek" felel meg, így adva számomra információt fizikai, lelki és szellemi síkon nyújtott tevékenységeidről. A kötöttség-kötetlenség mértékétől függően láthatóvá válik milyen a vitalitásod, az életritmusod, mennyire vagy dinamikus. Milyen az alkalmazkodó-, problémamegoldó képességed, milyen a lelkiállapotod. Hogy gondolkodsz, van-e önállóságigényed, milyen a változáshoz való viszonyod. De fény derülhet szorongásaid, bizonytalanságod okára is.

A felső írásminta a tanult normánál kötöttebb, írója lendületes, diplomatikus egyén.

Az alsó írásminta (duktum) adója, a maga kötetlen írásával önállóságigényről, elemző gondolkodásról tanúskodik.