Nagyon nem mindegy, kitől kapjuk a kritizáló szavakat. Mikor, milyen megfogalmazásban nyújtják át nekünk? Miért fogalmazódnak meg a másik félben a vélt vagy valós hibáinkat előtérbe helyező gondolatok? Mi táplálja és mi a célja a minket illető ítéletnek?
A kritika őszinte véleményt is takarhat, így rávilágíthat olyan tulajdonságainkra, amelyeken érdemes lehet változtatni. De a kritizáló fél saját hiányosságai, félelmei kivetítése is lehet, ezáltal megalapozatlan, burkolt irigység, mellőzöttség érzése fogalmazódhat meg benne.
Mások rólunk alkotott véleménye erősíthet, de akár gyengíthet is bennünket.
A kézírásban a kritikai hajlam, a csipkelődő magatartás a szúrós, szöges vonalakban nyilvánul meg. A szúrós végvonalak, szöges kötésmód, szúró "t" áthúzás elsődleges jelei lehetnek, hogy bökölődő személlyel állunk szemben. A kézírás azonban e viselkedés kiváltó okát, tápláló forrását is megmutatja.
A kritikus ember a rólunk alkotott negatív véleményét fogalmazhatja meg, ami ha szemtől-szembe történik, máris megalapozhatja a konfliktushelyzetet. 50%-ban rajtunk múlik hogy kezeljük ezeket a szituációkat.......!
Ha nem egyenes a kritikus személy, és csak a hátunk mögött "nagylegény", akkor rosszindulatú pletyka áldozatai vagyunk!
De nem csak minket érhetnek bántó szavak, van úgy, hogy mi bírálunk valakit. Ilyenkor érdemes lenne elgondolkodnunk, hogy helytálló, jogos-e véleményalkotásunk vagy bennünk is valami "más" munkálkodik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése