A PLETYKA - szerintem.

Már szinte észre sem vesszük, milyen sokszor pletykálkodunk. Munkahelyen, baráti körben, otthon, vagy ha megállunk valakivel beszélgetni az utcán, máris szóba kerül egy harmadik személy, akit "akaratunk ellenére" , de kitárgyalunk, rossz színben tüntetünk fel, sokszor minden alapot nélkülözve illetjük őt negatív jelzőkkel.

Igen, sajnos zsigerből jön, hogy megszóljuk, lehúzzuk azt, aki éppen nincs jelen. Ha pozitívat tett is, cselekedetét elferdítve, megcsorbítva nyilatkozunk róla.

Vajon miért?

Miért esik nehezünkre becsülni a másikban azt, ami érték, miért csak a rosszra vagyunk kihegyezve? Miért szúrjuk, bántjuk a másikat, miért pletykálkodunk folyton? Talán az ellenünk elkövetett sérelmeket akarjuk megtorolni ezzel.....és ezek a sérelmek valódiak-e, vagy csak mi képzeljük őket? Vagy, mert a másik gyengítésével erősebbnek, jelentősebbnek érezzük magunkat?

Az elismerő szavakkal valahogy mindig csínján bánunk, ellenben, ha a másik rombolása a tét...

Pedig a másokról alkotott véleményünk, inkább bennünket minősít, mint akiről szól, hiszen véleményalkotásunk a bennünk munkálkodó érzéseket hozza felszínre!

Bizony-bizony, ha te hajlamos vagy pletykát gyártani, vagy partner vagy annak továbbadásában, az a kézírásodból is kiderül.