A NAGY KEZDŐBETŰ.

Azt megfigyeltétek már, hogy minél elégedetlenebb valaki önmagával, annál többet "pakol" magára, hogy elfedje vélt vagy valós hiányosságait? Ezáltal a nyilvánosság elé, a szociális térbe már úgy lép ki, hogy azt az arcát mutatja, amilyen igazából szeretne lenni.

Minél nagyobb hangsúlyt fektetünk saját személyünkre, annál jobban díszítettek, kiemelkedőbbek nagy kezdőbetűink. De ha figyelem-, elismerés-, törődés hiányban szenvedünk, akkor a kompenzálás jeleként is megnyilvánulhat.

Előfordulhat, hogy az egész íráskép olyannyira feltűnő, hivalkodó, hogy messziről látszik milyen nagy jelentőséget tulajdonít magának az írást adó (duktor). Néha "csak" a túldolgozott nagy kezdőbetűk, a méretes oválbetűk, a párosbetű kapcsolatok árulkodnak erről.

A valódi ÉN-ed azonban nem bújhat el egy díszes kezdőbetű mögé, hiszen az csak egy máz, ami a többi betűd leírásakor lemosódik rólad.