KISKAMASZ ÍRÁS.

A kisiskolások az első osztály végére megtanulják a sztenderd írást. Ekkor még a gyerekek nagy figyelmet fordítanak a helyes betűformálásra.
Második osztály végére már rutinossá válik számukra az írás, kevésbé követik a tanultakat. Az íráskép rendezetlenné válhat, a betűformák átalakulnak, mellyel együtt egy-egy egyéni személyiségjegy is megmutatkozik. Ebben az életkorban már az esetleges problémákat, a gyermek belső szorongásait, félelmeit is tetten érhetjük.

Harmadik-negyedik osztályban már a tanult zónahatárokat sem tartják meg. A változtatás megmutatja, hogy a szellemi-vagy ösztöntörekvések dominálnak-e jobban benne. Az ékezek elhelyezése a kiskamasz önkontrollját árulja el. Ovál formálásuk (a,o betűk) megváltozik, mely megmutatja önértékelésüket, érzetüket a világban elfoglalt helyükről.
Ötödik-hatodik osztályra már erőteljes eltérést mutat a sztenderdtől az írásuk, egyre több egyéni jelet tartalmaz.
Hetedik-nyolcadik osztályban előkerülhetnek a tudattalan szimbólumok. Tipikus az erőteljes világ felé vagy az attól való elfordulás. Ebben a korban az önkifejezés is nagy hangsúlyt kap.

A folyamatos változás, a személyiség alakulásának fázisai jól nyomon követhetőek a csatolt képen. 

A második osztályos kislány írása kissé balra dől. Negyedik osztályban ellenben jobbra, az alsó zóna lerövidül, a felső megnyúlik, az oválbetűk összezsugorodnak. Ötödik osztályban a kötésmód megváltozik, a betűk közötti távolság növekszik, a középzóna szinte "szétfolyik". Hatodik osztályban kötetlenné válik az írás, újra látható az alsó zóna és a középzónás betűk ismét jól kivehetők.