A kamaszok írását más szempontok szerint közelítem meg, mint az érett felnőttét. Ők szinte napról napra változnak, az őket ért hatásokra is érzékenyebben reagálnak, mint mi felnőttek. Ez éppúgy meglátszik az írásukon, mint viselkedésükön. A testi, hormonális és lelki változások hangulatingadozást, feszültséget válthatnak ki belőlük.
Nem elég ezek elviselése, még ott van az iskola, a szülők, akik mind "akarnak valamit". De, hogy is tudnának mindennek és mindenkinek megfelelni, mikor magukkal sincsenek tisztában. Ki vagyok? Hová tartozom?
Sokszor az iskolában nem az a trendi, ha valaki okos és készül az órákra. Otthon meg azt szajkózzák a szülők, hogy tanulni kell. A kötelező olvasmányt nem menő elolvasni, de a szülő mást sem mond, mint olvass gyerekem. Az iskola mennyire akarja meglátni a tanuló mögött a kamasz lelket? A szülő mennyi időt, figyelmet szentel a harcaival küzdő gyermeknek?
Szeretnének egy közösség tagjává válni. A kérdés az, hogy mekkora a csoporthoz tartozás vágya és mit képvisel az a csoport. Mennyire "kell" feladniuk önmagukat ahhoz, hogy tagok lehessenek. Vagy mennyire tudnak kiállni magukért, felvállalva az igazi énjüket. Sok esetben elkezdenek úgy öltözködni, viselkedni ahogy a többiek, bízva abban, hogy így befogadja őket az áhított közösség.
Mindemellett különbözni is szeretnének egymástól. Önmagukat keresgélve hol egyik, hol másik útra lépegetnek, mire megtalálják helyüket a világban.
Az útkeresést kézírásuk is tükrözni fogja, legtöbben a tanult sablonokat egyedi írásjegyekre cserélik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése