A MÚLT MEGJELENÉSE A KÉZÍRÁSBAN.

Minél idősebbek vagyunk és életünk során minél több dolog történik velünk, annál nagyobb részt ölel fel életünkből a múltunk és annál nagyobb hatást gyakorol ránk, ami természetesen az írásunkban is megmutatkozik.

Sokan vannak, akik szeretnék elfelejteni a múltjuk egyes részeit. Sokan dolgoznak azon, hogy megszabaduljanak attól a tehertől, amit rájuk rakott.Vagy van aki pusztán igyekszik nem foglalkozni vele.
Viszont bármit is csinálunk a múltunk formált, alakított olyanná bennünket, amilyenek vagyunk. Jelenünket a múlt tapasztalataira építve éljük. S ezen tapasztalatok birtokában viszonyulunk - ki így- ki úgy - a jövőnkhöz.
Magunkat úgysem csaphatjuk be, a kézírásunkban pedig tetten érhetőek a múltbéli tapasztalások.

Hogy ki hogy viszonyul a múltjához, szívesen gondol-e rá, vissza-vissza húzzák-e a jó emlékek, vagy éppen ellenkezőleg, a hárítás, a múlttól való távolságtartás jellemzi-e a viselkedésünket, azt az írástömbünk - tehát az egész általunk leírt szöveg együttese - papírlapon való elhelyezése mutatja meg.

A papírlap bal oldala a múltunkat szimbolizálja, tehát az írástömb ahhoz viszonyított elhelyezése a múltunkhoz való viszonyunkról adhat információt. Természetesen ahogy már megszokhattátok a grafológiában egy jel több jelentést is hordozhat magában, tehát ha valaki rátapad a bal margóra, az nem feltétlenül a múlthoz való ragaszkodást, ha eltávolodik, akkor nem minden esetben távolságtartást jelent. Ha csak ezt nézném, az nagy tévedéseket eredményezhetne!

Az alábbi írásminta pusztán egy illusztráció, arra, hogy milyen és mekkora távolságot lehet tartani a bal lapszéltől. (De mindenképpen érdekes a szinte egyenes formájú, hatalmas bal margó. Nem is beszélve a szintén nagy felső, jobb és alsó margóról.)