Van, hogy beszélgetsz valakivel és bár nem mondja ki és nem kér tőled segítséget, mégis úgy érzed, egyedül van a problémájával, nem tudja, hogy oldja meg a nehézségeit. Olyan jeleket küld feléd, amiből arra következtetsz, hogy a jó és támogató szavaidon kívül, máshogy is segíthetnél.

A grafológiai elemzést kérni szokták tőlem, nem ajánlgatom és kínálom tálcán, hisz bevallom, rengeteg munkám van egy-egy analízis elkészítésében. Mégis van, amikor úgy vélem kivételt kell tennem. Olykor előfordul, hogy nem sajnálva az időmet, én kérem a másikat, engedje, had segítsek. Van, hogy elég, ha meghallgatom, de van, hogy a kézírását is a kezembe veszem és napokat töltök el vele.

Nehéz eldönteni helyesen cselekszem-e, de így látom jónak. Van, akit ezzel el tudtam tántorítani a hűtlenségtől, az öngyilkosságtól vagy pusztán csak a benne élő jót erősítettem. Persze olyan is akadt, akihez az én segítő kezem kevésnek bizonyult.

Nagyon eltérően élik meg és kezelik az általam támogatott emberek azt, amit nyújtani tudtam. Ki még hónapok múltán is megírja éppen hogy alakul az élete, ki csak elmarkolta, ami kellett belőlem és már ment is tovább. Szóval érdekesek vagyunk mi emberek.

Mégis azt mondom, ha tudunk, segítsünk másokon!