HA VONALAS PAPÍRRA ÍRSZ.

Minden esetben azt kérem, hogy elemzési célra sima, fehér papírra írj, hogy lássam a lap adta négy oldalon kívüli kapaszkodó, támpont nélkül, hogy boldogulsz az írófelületen.

Ettől függetlenül van, hogy mégis vonalas vagy kockás lapon kapom meg a kézírásodat, mert csak olyan volt otthon, meg egyébként sem mondjam meg mire írj. Sokszor tudatos, de olykor tudattalan választásod lesz a vonalas papír, mert a vonalazás segít egyenesen tartani a sorokat, nem kell "bajlódni" a sorok közötti távolságtartással, biztonságot adóan egyengetik azok útját. Ebben az esetben teljesen nyilvánvaló a bizonytalanság miatti támasz-, az önállótlanságod miatti irány mutatás igénye. Ekkor a soraid erősen tapadni fognak a vonalra.

Lehet, hogy azért ragaszkodsz a vonalas papírhoz, mert nagy benned a megfelelési vágy - nekem is meg akarsz felelni - vagy a tökélesség látszatát akarod kelteni és így igyekszel leplezni a hibáidat.

Ha tényleg csak vonalas papírod volt otthon, akkor a soraid nem ülnek rá a vonalra. Kisebb-nagyobb mértékben, de felette fognak futni. Ha a soraidat a vonalazás ellenére sem tudod megtartani, mert aláesik, vagy le-fel hullámzik, annak valamilyen pszichés betegség vagy lelki megterhelés lehet az oka.

Ha a kérés ellenére, nem sima papíron kapom meg az írásmintát, akkor helyben megkérlek, hogy írj néhány sort egy üres lapra.

Régebben nagy "divat" volt a sorvezető használata, ami a papírlap alá helyezve, mások számára láthatatlan mankót biztosított. Természetesen a rezzenéstelen, túl szabályos margójú és sorvezetésű íráskép mindig gyanús, mert lehet, hogy egy feszes, túl tudatos személyt takar, de lehet, hogy csak jó benyomást akarsz kelteni a sorvezető használatával.