A HÁLA VILÁGNAPJA.

Tudom, megint egy világnap...

..., de ha máskor nem, legalább ilyenkor elgondolkodik az ember azon, mond-e, jelent-e számára valamit az, amiről az adott nap szól. Vagy éppen nem gondolkodik el rajta, mert fel sem tűnik, hogy a mai napban van valami plusz.

A hála - szerintem.

Ha azt kérdezed mi a hála, akkor szerintem az a jó válasz: Az, amikor valakinek valamiért köszönetet mondasz. Azért mert kedves veled, mert segítőkész, mert tesz, tett érted valami olyat, amitől a pillanatod, a napod, az életed egy kicsit több lett.

A mai világban szerintem "elfelejtünk" hálásak lenni. Természetesnek vesszük az elénk letett ebédet, a szekrényben lógó szép ruhát, hogy a másik mindig ott van, ha szükségünk van rá. És ami természetes, az egy idő után elvárássá alakul át, amiért nem "jár" hála! Elvárás, hogy kapjunk. Mindegy miről van szó. Figyelemről, ajándékról, szeretetről. Jobb esetben odavetünk egy köszönömöt, mert jól neveltek vagyunk, de fel sem mérjük, hogy a másik mit, milyen áron tett meg értünk. Hogy idejét, energiáját, pénzét, tudását, vagy akár a szívét is kitette értünk. Megköszönjük, de nem jár át bennünket a hála érzése, mert magától értetődő, hogy újra és újra kapunk.

Pedig a hála érzése nem csak annak jó, aki felé kinyilvánítjuk, akinek megköszönjük, hogy jót tett velünk, hanem annak is, aki érzi. Ez nem azt jelenti, hogy mindig mindenkinek hajbókolni kell, ha megmozdul értünk, de észre kell vennünk, meg kell látnunk annak az értékét, amikor valaki tiszta szívvel, segítő szándékkal tesz értünk.

Ugye ismerős? Ha szeretünk valakit nem gondolkodunk, nem hezitálunk, hogy megtegyünk valamit, ami az ő jobb kedvéhez, jobb közérzetéhez, jobb körülményihez hozzájárul, hanem kérdés nélkül akár tűzbe is megyünk érte. Cserébe nem várunk tőle semmit, hiszen az adás alapvetően egy önzetlen cselekedet. Mégis mennyire jó érzés, ha megköszöni szóval vagy egy viszontcselekedettel a másik az "erőfeszítésünket". Ha csak mindig adsz és adsz és adsz egyszer csak "elfogysz", ha nem kapsz viszonzást. Ha te nem töltődsz újra, akkor el fog tűnni belőled a másikért való tenni akarás érzése, mert csak az tud adni, akinek van miből. Ezért nem mindegy, hogy érzel-e és kimutatod-e a háládat, amiért saját lelked és szociális kapcsolataid is hálásak  lesznek.