A SZÜRKE TÍPUS.

Az Affemann-színtipológia ötödik csoportja a "szürkéket" öleli fel.

Már a szó hallatán is tudunk asszociálni és magunk elé tudjuk képzelni azt az embert, aki ebbe a csoportba tartozik.

Mi jellemzi az ő munkavégzését?

Mindenképpen jól irányítható és szüksége is van iránymutatásra, hogy mit , mikor, hogyan csináljon. A rutin tevékenységeket részesíti előnyben, ami egy kicsit is eltér attól, ami kicsit is kizökkenti a megszokottból, ami többet kíván tőle, abból inkább kihátrál. Fejlődés szempontjából egy helyben toporgó típus, a változás, a lendület, az energia nem rá jellemző szavak. Nem olyan ember, akire felfigyelsz, mert elvész a tömegben.

Ellenben jó feladatvégrehajtó, amit rábíznak az becsülettel elvégzi.

Természetesen az írásjellemzői is ebbe az irányba fognak mutatni. A sablonszerűen megformált, merev, enervált betűi balra dőlnek, de maximum állóak lehetnek. Az ékezeteket, t áthúzásokat alacsonyan teszi ki. A szűkre szabott és általában kicsi betűk között nagy távolságot hagy, melyeket gyenge nyomatékkal hoz létre.

Ebben az esetben is igaz, hogy tisztán szürke típussal csak nagyon ritkán találkozunk, egy kis plusz szín általában mindenkiben megtalálható.

A csatolt írásminta is olyan személyt takar aki alapvetően szürke, de sok színesítő jegyet is hordoz az írása, így nem tisztán szürke típus.