HA AZ ÉLET MEGKÍNÁL!

Felnőttként - elvileg - szabad akarattal rendelkezel. Tehát el tudod dönteni, hogy mikor, mit, hogyan és főleg miért csinálsz.

Döntéshelyzetben tudsz mérlegelni és a számodra megfelelő mellett letenni a voksodat. Természetesen ezzel együtt vállalod a döntésed következményét is, de önmagadért - és másokért is - felelős emberként ez így van rendjén.

Egy-egy döntést nem mindig könnyű meghozni. A helyzet súlyától függően akár hónapokat is agyalhatsz mielőtt kimondod az utolsó szót, mielőtt megteszed a döntő lépést.

Ha a boltban egy piros és egy zöld pulcsi közül kell választanod, már megtorpanhatsz és észérveket felsorolva - ezt jobban tudom kombinálni, többször fel tudom venni -, vagy a szívedre hallgatva - egyszerűen beleszerettem -, de a végén csak el kell döntened melyiket veszed meg. Hogy ki mi alapján dönt, az személyiségfüggő.

Sorsot formáló, életet megváltoztató döntés előtt nagyobb a dilemma, mert a tét is nagyobb. A menjek vagy maradjak, lépjek vagy ne lépjek kérdésekre a válasz nem egyszerű. Döntéseinket - vagy éppen döntésképtelenségünket - nagyban meg fogja határozni neveltetésünk, félelmeink, önbecsülésünk, gátlásaink és még ezeregy körülmény.

Néha előfordul, hogy nem tudjuk hogyan tovább, mi lenne a jó, és véget nem érő bizonytalanságban vergődünk. Ilyenkor jól jön egy kívülről érkező segítő gondolat, vagy egy cselekvő kéz, aki kiterelget a pocsolyából minket.

De!, és ez az egész bejegyzés az alábbi néhány mondatért született meg:

Gyermekkorunk, ha elénk tették az ebédet, meg kellett enni az utolsó falatig, mert akkor növünk csak nagyra, stb... Ha nem tettük és otthagytunk pár falatot, addig ott álltak felettünk, amíg meg nem ettük. Oké, legyűrtük..., mert attól növünk nagyra. Na mi lett ennek az eredménye: nem nőttünk nagyra, viszont az összeset visszarókáztuk.

Felnőttként el tudod dönteni, hogy az élet által felkínáltakból mit kívánsz leemelni a tányérról. Semmiféle kényszernek, vagy Én jobban tudom mi kell neked! -nek nem szabad engednünk, ha azt nem érezzük a magunkénak!

Csak azt és annyit vegyél el a tányérról, amit és amennyit te jónak látsz!