ÉN A TE HELYEDBEN...

Hány, de hány ember érzi, hogy a helyünkben ezt nem így, hanem teljesen másként csinálná. ( Csak ő bizony nincs a helyünkben.)

Igen, a külső szemlélő - legyen az bárki is - mindig jobban tudja, hogy mire lenne szükségünk, mi lenne jó nekünk, mit kellene csinálnunk az adott helyzetben és kéretlen ötletekkel, tanácsokkal lát el bennünket.

Természetesen van, hogy ő rálátva az életünkre valóban jobban meg tudja ítélni azt, amiben vagyunk, de vajon ki, mikor szólhat bele az életünkbe?

Alapvetően senki, semmikor, hiszen aki éppen úgy érzi, hogy: Majd én megmondom neked mi a jó! az a saját szemszögéből tekint az adott helyzetre, azaz nincs benne a történetben, csak szemlélője annak.

Te a saját személyiségeddel, érzelmeiddel, eddigi tapasztalataiddal, a saját értékrendeddel, félelmeiddel, gondolataiddal vagy jelen a történetben. És mivel te TE vagy ezért ÉN nem adhatok neked tanácsot, hiszen én teljesen más személyiség vagyok, mit te. Más érzések, gondolatok jellemeznek engem és azt a helyzetet, amiben éppen vagy, én valószínűleg másként is élném meg, mint te. Tehát a tanácsom nem is neked szólna, hanem saját magamnak.

Persze akaratlanul is kialakul az emberben néhány gondolat a másikat illetően, és általában a segítő szándék - vagy néha a kritika - ami arra sarkall, hogy ezt tudassuk is vele, de a véleményünkkel mindig óvatosan kell bánni.

Naná, hogy van az a szituáció, amikor félre kell tenni mindent, mert látjuk, hogy a másik mennyire nem tudja józanul megítélni a saját helyzetét, de alap esetben ne szóljunk bele kéretlenül a másik életébe. Néha többet segíthetünk a hallgatásunkkal.