AZ ÁLARC.

Ahhoz, hogy akár szűkebb környezetünkben, társas kapcsolatainkban, tágabb szociális térben jól boldoguljunk, szükségünk van azoknak a viselkedési sémáknak az elsajátítására, melyek megkönnyítik a beilleszkedésünket, a nagyvilágban való mozgásunkat, egyáltalán a létezésünket.

Ehhez tudnunk kell, hogyan illik megnyilvánulni, mit illik mondani, tenni, akkor, ha nem vagyunk egyedül. Hiszen, ha már ketten vagyunk egy helységben, akkor már kicsit - néha nagyon - , átalakul a viselkedésünk. Természetesen attól is függ ki a másik fél, de már nem úgy csinálunk semmit, mint egyedül. Azaz: VISELKEDÜNK.

Tehát meg kell tanulnunk kivel szemben mit engedhetünk meg magunknak, kinek a társaságában lehetünk önmagunk, kinek mondhatjuk meg őszintén, kinek becsomagolva, kinek pedig egyáltalán nem a véleményünket.

Egyrészt a szüleinktől sajátítjuk el ezeket a viselkedés mintákat, ők tanítanak meg bennünket, arra, hogy hogyan kell viselkedni, hogyan, mikor milyen álarcot kell hordani. A későbbiekben pedig a saját tapasztalásaink világítanak rá kivel szembe melyiket vegyük fel éppen. De van olyan is, aki szívesen megmutatná milyen is ő valójában, de a környezet nyom az arcába álarcot, az kényszeríti rá, hogy ne legyen önmaga.

Mert ez sem mindegy! Szabadon választom ki, hogy milyen szituációban mit viselek, milyen szerepet játszok vagy örökké azt kell hordanom, amit egykor az arcomra ragasztottak.

Néha előfordul, hogy egy kevésbé kontrollált helyzetben lehull rólunk a maszk. Ilyenkor akár szabadkozhatunk is, hogy: Elnézést nem szoktam ilyen lenni, fogalmam sincs mi történt.

(Emögött a viselkedés mögött egy pillanatnyi állapot is, de akár egy régen rögzült is megbújhat, ami a fedés miatt eddig láthatatlan volt.)

Pedig de, ilyenek vagyunk. Pontosabban ilyenek is! A maskara alatt sokkal többek, színesebbek vagyunk, mint a díszes álarcban.

Akkor most hogy is van ez? Hazugságban élünk? Kinek mutathatjuk meg az igazi énünket? Van-e egyáltalán, aki előtt felfedhetjük, akinek megmutathatjuk milyenek vagyunk valójában?

Sok helyen olvasom, hogy mennyire felszabadító és éppen ezért követendő, ha minden helyzetben felvállalod, azt, aki vagy. Ha álarc nélkül éled az életed.

De ugye tudjuk, hogy az álarcnak több funkciója is van? Elfedi a hibákat, jobb, más színben tüntet fel és védelmet nyújt.

Sokszor a rosszul megválasztott vagy a saját magunk előtt is (!) viselt álarc mögött olyan régi élmények sorakoznak, melyek feldolgozatlanságuk miatt hatalmas feszültséget generálva bennünk egyszer csak kirobbannak a maszk mögül és soha nem gondolt pusztítást végezhetnek.