LELKI TÁRS.

A szakirodalmat és minden egyéb írásos megnyilvánulást olvasgatva elbizonytalanodtam kit is nevezünk, nevezhetünk lelki társnak.

Eddig azt gondoltam, hogy akár a barátunk, barátnőnk is lehet lelki társunk, az olyan ember, akivel meg tudjuk osztani a legbensőbb érzéseinket, gondolatainkat, aki mellettünk áll minden helyzetben, akire mindig számíthatunk, aki mellett fejlődik a legbensőbb Én-ünk.

Viszont megnyitva a sokadik google találatot, azt olvastam, hogy nem, nem! Lelki társ csak a párunk lehet, aki lehet, hogy csak ebben az életünkben, de akár egy előző életünkben is már a lelki társunk volt. Minél "régebbi" a lelkünk, amivel ebben a földi létben jelen vagyunk, annál nagyobb az eshetősége a több újraszületéskori találkozásunknak a párunkkal, aki ugye a lelki társunk.

Sehogy nem sikerült maradéktalanul elfogadnom ezt és az ehhez hasonló gondolatmeneteket, hiszen egy barátsághoz vagy egy jó ismeretséghez is alap, hogy hasonlóan gondolkodjunk, hasonló értékrendet képviseljünk, hogy az Én és a Te között megértés, figyelem, tisztelet, bizalom legyen.

És végre megtaláltam, ami engem igazol. E szerint rokon lélek lehet barát, rokon, de egy jó ismerős is, akivel megvan a közös rezgés, akinek a társaságában kölcsönösen jól érezzük magunkat.

A legértékesebb lelki kapcsolat ideális esetben tényleg a párunkkal köt minket össze. A szerelem, a közös élmények, egymás támogatása miközben a lelkünk összefonódik, egy magasabb szintre emeli a kapcsolatunkat. De barátokra és más értékes kapcsolatokra is szükségünk van.