HOGYAN TOVÁBB?

Amíg a hiányalapú szükségleteink nem elégülnek ki, addig nem is tudunk gondolni a továbblépésre. Amíg valamely szinten nem kapjuk meg, ami elégedetté tesz bennünket, addig feszültség, szorongás kínozhat, ami nem is engedi, hogy feljebb lépjünk.

(Az már lehet, hogy csak a személyes véleményem és tapasztalásom, hogy a feszültség sokszor mégsem akkora probléma, hogy feljebb ne lehessen lépni. Ha az egyénben akkora az akarat, elszántság és igény, akkor felverekszi magát a további fokokra, viszont mivel hiányos alapokat hoz magával ezért nem fogja magát jól érezni, frusztráltan, gátlásokkal teli igyekszik beteljesíteni, megvalósítani önmagát.)

A Maslow-piramison való feljutás olyan egyszerűnek tűnik. Haladunk lépésről lépésre, itt is - ott is megkapva, megszerezve, ami épít bennünket, és a csúcsot elérve megtapasztaljuk a Kánaánt.

Plusz tudjuk, hogy a személyiségelméletek - mint Maslowé is - csak általánosságban igazak. Ha egyénre levetítve nézzünk, akkor ezek az elméletek mindenkinél, mindenki életében más és más formát öltenek.

Ebben az esetben például lehet, hogy valakinek tökéletesen megfelel, ha "csak" a hiányalapú szükségletei vannak kielégítve, aki így is boldog és elégedett és meg sem fordul a fejében, hogy más is lehet ezen a szinten túl.

A lényeg, hogy bárhol is tartasz, bármit is csinálsz, érezd jól magadat a bőrödben.