VÉLETLEN VOLT...

Ugye veletek is előfordult már, hogy valakivel beszélgettetek és egyszer csak olyasmi csúszott ki a szátokon, amit nagyon nem akartatok kimondani.

- Bocsánat, véletlen volt! - mondjuk ilyenkor, miközben piszok rosszul érezzük magunkat.

Freud szerint nincsenek véletlenek, amit "véletlenül" ejtesz ki a szádon, az nem véletlen, minden így kiejtett szavadnak oka van. Ezt hívjuk Freudi elszólásnak.

Az önkéntelenül, - kontrollálatlanul - kimondott szavaink tükrözik az igazi véleményünket, gondoltainkat, belső vágyainkat, amiket lehet, hogy még magunk előtt sem merünk felvállalni, nem hogy egy másik ember előtt.

Írás közben is "elszólhatod" magadat!

Ha kérésre írsz nekem valamit, akkor tuti, hogy figyelni fogsz és ha elrontasz valamit, az esetek 90%-ában új papírt fogsz, mert ugye jó benyomást akarsz kelteni, amibe nem fér bele 1-2 javítás sem.Ritkán találkozom Freudi elszólással kézírásban, mert ahhoz nagyon sok spontán írásodat kellene látnom, bár a hívószó bizonyos esetekben megfelelhet ilyen elszólásnak.

A hívószó a szövegből valami miatt kilógó, kiemelkedő, attól valamiben eltérő szó. Ha ránézek az írásra, szinte azonnal látszik, hogy nem passzol bele a képbe. Azon kívül, hogy kisebbre vagy nagyobbra formálhatod, mint a többi betűdet, szavadat, a hívószó előtti megtorpanás jeleként nagyobb helyet hagyhatsz két szó között, mint általában. "Végre magam mögött hagyom"- így utána is nagyobb lehet a szóköz. Felgyorsulhat vagy lelassulhat az adott szó leírásának sebessége, összenyomhatod, széthúzhatod a betűket.

Hívószónak számítanak azok a szavak is, amelyek jelentésüket tekintve olyan tartalmat hordoznak, ami rossz érzést kelt benned. Ezek leírása nehézséget okoz, ezért kerülni fogod őket. A tabuszóban a tudatos tagadásod tudattalan tartalma fog formát ölteni.