INTROVERZIÓ.

Mindannyian extrovertáltnak születünk. Természetes érdeklődéssel, nyitottsággal fordulunk minden és mindenki irányába. Nagy felfedezőként indulunk neki az életnek. Ez a hozzáállás serdülőkor környékére rögzül vagy változik meg bennünk. Erre az időszakra dől el maradunk-e nyitottak vagy fordulunk át zárkózottá.

Ha introvertált vagy, akkor inkább a belső történéseidre fókuszálva élsz, nem szívesen veszel részt hatalmas tömegeket vonzó eseményeken, inkább néhány fős társaságban érzed jól magadat. Nincs nagy ismeretségi köröd, kevés embert nevezel a barátodnak, ők viszont fontos szerepet töltenek be az életedben.

Szeretsz egyedül dolgozni, és ezzel együtt nem erősséged az alkalmazkodás, mert jobban érzed magad, ha azt teheted, amit te jónak látsz és nem kell figyelembe venned a másikat.

Valószínűleg fegyelmezett ember vagy, aki nem arról híres, hogy spontán beleugrik abba, ami előtte van. Alaposan megtervezi, megszervezi a cselekedeteit, az életét, viszont, ha valami nem úgy alakul, ahogy elgondolta, akkor leblokkol és pánikba esik.

Ha introvertáltként szép nyugisan elvagy a kis világodban, akkor nincs semmi baj. A "problémák" akkor kezdődnek, ha meg szeretnéd mutatni mi rejlik benned, ha ki szeretnél állni és el szeretnéd mondani mire gondolsz, mi a véleményed. Egy ilyen helyzet feszültté, ingerlékennyé, szorongóvá tehet, mert csinálnád is, de félsz, hogy felsülsz, hogy rosszul fogsz kijönni belőle. Nem bízol magadban, kétségek fognak gyötörni.

Ha nem mersz lépni és ha igen, akkor is rosszul fogod magad érezni. Vagy az önmegvalósítás iránti igény, vagy a félelem a kudarctól lesz, ami nem fogja engedni, hogy felhőtlenül boldog legyél.

Introvertáltként sokkal hosszabb utat kell bejárnod, amíg eléred a céljaidat, viszont sokkal többet tanulsz magadról és másokról, sokkal gazdagabb leszel lelkileg, mint egy extrovertált.