BOLDOGSÁG.

Hogy kinek mit mond ez a szó, mi jut róla eszébe és mit gondol a saját boldogságáról, az attól függ, hogy éppen milyen élethelyzetben van.

Mindannyian boldogok szeretnénk lenni, de a legtöbben a boldogságot valami külső dologban keressük. Valakitől vagy valamitől várjuk, hogy majd boldogabbá fog tenni bennünket. Pedig amit keresünk, azt nem fogjuk megtalálni semmi és senki másban.

Illetve ez sem feltétlenül igaz, hiszen gondoljunk csak bele, ha ki vannak elégítve a napi alapvető szükségleteink - evés, ivás, stb... -, vágyaink, ha elérjük a kitűzött céljainkat, máris elégedettebbek=nyugodtabbak=boldogabbak vagyunk.

Vagy ha rossz a hangulatunk, mennyire sokat érhet gyermekünk mosolya, párunk érintése, egy jó ismerőssel folytatott beszélgetés, vagy pusztán, ha kisüt a nap.

De mindehhez kell, hogy jóban legyél önmagaddal, hogy mások véleményétől elvonatkoztatva tudj élni, hogy a munkádat örömmel végezd, hogy ne kínozzon betegség, hogy szabadon, kedved szerint dönthess a téged illető kérdésekben, szabadon járhass, kelhess, ne korlátozzon semmilyen külső tényező.

Mert vajmi keveset érnek a kívülről érkező pozitív jelek, ha belül nem vagy rendben.

Ez olyan egyszerűen hangzik, ugye?

Az önmagadban megtalált boldogságért keményen meg kell dolgozni, és akkor sincs arra garancia, hogy mindig minden happy lesz. Az élet minél kisebb dolgaiban megtalálod azt, ami örömet szerez neked, annál jobban fogod érezni magadat, annál boldogabb lesz az életed.