Ha valakivel tudatni szeretnénk valamit, már fel sem kell hívnunk telefonon, csak bepötyögjük és sms vagy massenger üzenet formájában el is küldhetjük számára. Ez ma a legegyszerűbb "levél írási forma".

Ha több időt akarunk szánni rá, mert több a mondanivalónk, akkor emailt küldünk. De bármennyire is ott van a mini fotónk az elküldött üzenet mellett, vagy az email feladójaként a nevünk, mindegyik nélkülözi azt a személyességet, amit régen a kézzel írott levél hordozott magában.

A postaládánkban talált, kézzel megcímzett levélen nem is kellett megnéznünk a feladót,

mert az ismerős vonalakból már tudtuk is, hogy kitől kaptunk híreket. Ezeket a leveleket gyűjtögettük, időről-időre elővettük, újraolvastuk, a levélíró személyisége pedig mindannyiszor visszaköszönt a szavak betűiben.

Mára ez szinte teljesen - ha nem teljesen - eltűnt. Az információ gyors és egyszerű átadása mindenek fölött álló kényelmi szempont lett, pedig milyen jó is volt az általunk feladott levélre a válasz várni és hetekkel később megkapni.