2018. június 13., szerda

TÁRSAS KAPCSOLATAIM ÉS A GRAFOLÓGIA.


Családtagjaim, barátaim, munkatársaim meg szokták jegyezni, hogy nem adják ki nekem a kézírásukat, mert....

Szinte soha, vagy csak igen ritkán véleményezem, amit látok az írásukon. De, még családon belül is olykor meglep ki-mit rejteget a másik elől. Ki nem mondott érzésekkel, vágyakkal találom szembe magamat. Igen, nagyon sokszor nem mondjuk ki mit gondolunk, holott családban élünk. Néha nekem is nehéz vele mit kezdenem, hiszen a másik fél nem véletlenül nem beszél arról, ami nyomasztja. 

A munkahelyen vagy új ismeretség esetén, személyes kapcsolataimban nem vagyok grafológus. Igen, ránézek az írásra, de az első benyomáson túl nem vizsgálgatom kivel állok szemben. Szeretem végigjárni, megtapasztalni az ismerkedés, megismerés fázisait.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Hozzá tartozik a napi rutinunkhoz, hogy időről-időre belenézünk a tükörbe. Már a napot azzal indítjuk, hogy az éjszaka arcunkba vésett nyoma...