KIFOGÁS.
Van úgy, hogy valami kicsit megingat, elbizonytalanít, földre kényszerít vagy rettenetes módon ellehetetlenít.
Te ekkor mit teszel?
Van, aki még a legrosszabb helyzetből is erőt merítve felpattan és keresi a megoldást a nehézségeire. Van, aki kín keservesen, de összeszedi magát és bízva, reménykedve, de megy tovább az úton. És persze olyan is akad, aki megadja magát. Feltartva a kezeit, magatehetetlenül áll abba, amibe belekerült.
Hibáztat, mutogat, sajnáltatja magát. Hibáztatja a körülményeit, a családját, a munkahelyét, a nagyvilágot és minden arra vonatkozó gondolatot elutasít, ami az ő saját sorsa iránti felelősségét firtatná.
Mivel úgy véli nem ő a probléma forrása, ezért a megoldást sem neki kell megtalálnia, így tenni sem neki kell magáért. Ennek oka lehet puszta lustaság, de önmaga iránt érzett felelősség, a tenni akarás hiány is.
Ha olyan helyzetbe kerülsz, amiből nehéz felállni, teljesen érthető, hogy a negatív érzések és gondolatok hatalmukba kerítenek. Nyugodtan hagyd, hogy átjárjanak, hogy megéld őket. Az is nyilvánvaló, hogy kinek kevesebb, kinek több időre van szüksége a kilábaláshoz. Ha nem megy egyedül, azt sokszor nem könnyű felismerni, belátni, elfogadni, akkor viszont kérj segítséget.
Minden egyéb csak kifogás!