Úgy van értelme írni, ha a leírtakat valaki olvassa is. A kézírás kapuként szolgál az emberi lélekhez, kapocs lehet két vagy akár több ember között is.

Kézírásod, dísze lehet egy szeretett személynek szánt ajándéknak, soraid egy levélben örök emlék maradhat, hiszen ahogy kanyarítod, formálod a betűidet, úgy más nem tudja. 

Ettől lesz egyedi, személyes, a másik ember számára értékes - a tartalmi mondanivalóján kívül.

Van úgy, hogy nem másnak, csak saját magadnak írsz le valamit. Ebben a pillanatban teljesen másként létezel, mint amikor már olvasóként veszed kezedbe a saját írásodat. A „találkozás” az önmagaddal való kapcsolatodat erősíti.