A FLEGMATIKUS.

Valahol azt olvastam, hogy őt úgy ismered fel, hogy észrevétlen. Mert visszafogott, szótlan, kicsit szürke ember benyomását kelti és mint tudjuk arra sokkal előbb felfigyelünk, aki harsány, szikrázó, vibráló, színes egyéniség, tehát ő elvész a többiek között.

Látszólagos érzelemnélküliség jellemezheti - éppen ezért nehezen kiismerhető -, nyugodt, higgadt a leglehetetlenebb helyzetben is. Naná, hogy kényelmes, innét fogva nehezen motiválható, csak olyasmit csinál szívesen, amihez kedve van, fölösleges energiapazarlásba nem megy bele. Nem bírja a változásokat, a kihívást, mert akkor meg kellene mozdulni, tenni kellene valamit.

Társaságban passzív félként működik, inkább megfigyelője az eseményeknek, mint résztvevője.

De ha te flegmatikus vagy, akkor jó veled beszélgetni, mert figyelsz a másikra, nagy türelemmel bírsz és megértő vagy.

A kézírásod nagy valószínűséggel rendezett, precíz. Árkádos kötésmódot használsz gyenge nyomatékkal, mindezt lassú megformálással.

Minden ember egyedi és megismételhetetlen. Mindenkiből csak egy van, belőled, belőlem, mindenkiből. Mindenki életéről könyvet lehetne írni, hiszen te is, én is, és mindenki más is: Mesélni tudna!

Igen vannak közös pontok, van, ami veled és velem is megtörtént, te is szerettél, én is, téged is ért fájdalom, engem is, te is voltál boldog és én is. Mégsem egyforma az életünk. Ami veled történt, az csak a tiéd, ami velem, az pedig az enyém.

Bizony, ha úgy lenne, mindegyikőnk életéről készülhetne film, ami tele lenne tűzdelve drámai, vígjátékba, kalandfilmbe illő, vagy tragikus elemekkel.

Nos, ahogy mi magunk, az életünk teljesen egyedi, úgy minden, amit teszünk, gondolunk és érzünk csak ránk jellemző. Ahogy a kézírásunk is.

HA KOLERIKUS VAGY...

..., akkor nyitott vagy a külvilágra, extrovertált vagy. Minden érdekel, a radarjaid jól működnek, intenzíven éled az életed, intenzíven is reagálsz mindenre, szívesen kipróbálsz új dolgokat, nem félsz élni! Nem hagysz semmit szó nélkül, mindenről van véleményed, amit szeretsz is közölni, nem riadsz vissza a konfrontálódástól, mely során öntudatosan kiállsz az elveid mellett. Lobbanékony, indulatos is lehetsz és az érzések hosszú ideig dolgoznak, fortyognak benned.

Hasonlóan a melankolikusokhoz, te is kitartó vagy, ha munkavégzésről van szó és jó vagy a tervezés-szervezésben.

Határozott, teljesítmény orientált emberként tudod mit akarsz, mi a célod, amiért képes vagy tenni is és megingathatatlanul mész előre.

A kézírásod ellentéte a melankolikus kézírásnak, de bizonyos pontokon egyezőséget is mutat azzal. Az ellentétes és hasonlóságot mutató személyiségjegyek a margók formázásában, irányában, az írássebességben, a sorvezetésben, a kezdő-és végvonal alakításban, a kivitelezés ritmusában és a külalakban is megnyilvánulnak.

MILYEN VAGY HA MELANKOLIKUS VAGY?

Inger-gyenge emberként, lassan, késleltetve reagálsz a külvilág ingereire, viszont akkor nagy vehemenciával. Általában mindenből nagy ügyet csinálsz, túlpörgeted magadat akár értelmetlen dolgokon is, mindent nagyon komolyan veszel.

Ha valamibe belefogsz, azt becsülettel, lelkiismeretesen végig is csinálod, ebből következik, hogy megbízható vagy. Analitikus gondolkodás jellemez, figyelsz a részletekre, de olykor el is veszel bennük. Jól tudsz tervezni és szervezni.

Szűkszavú, zárkózott, befelé forduló lehetsz, aki csak kisebb társaságban érzi jól magát, nagyobb közösségben feszült vagy és a szereplést sem neked találták ki, hiszen már a szereplés előtt is stresszelsz, az adott helyzetben is rosszul érzed magadat és utána is sokára oldódik benned a feszültség.

Szorongó, pesszimista, másokkal szemben bizalmatlan vagy és folyamatosan gátlásokkal küzdesz. Önmagaddal és másokkal szemben is elvárásokat támasztasz és a tökéletességet várod el magadtól és ezzel együtt mástól is, nem kis szigorúsággal.

Hamar megbántódsz, érzelmileg sérülékeny vagy, mindent magadra veszel. Sokszor érzed magadat kevésnek, értéktelennek, olyannak, aki nem szerethető.

A melankolikus ember önelemző típus, aki szélsőséges esetben önmarcangoló és lelki beteg is lehet.

Persze, mint minden esetben, itt is él az a megállapítás, hogy általában nem vagyunk tiszta típusok, hanem keveredve más személyiségtípussal a fenti megállapítások is egyénenként árnyalódnak.

HIPPOKRATÉSZI SZEMÉLYISÉGTÍPUSOK.

Szerintem ez a személyiségtan mindenki számára ismerős lehet.

Hippokratész elmélete alapján attól függően, hogy milyen vérmérsékletű, temperamentumú ember vagy, lehetsz melankolikus, kolerikus, flegmatikus, szangvinikus. Hogy melyik csoportba tartozol az attól függ, hogy a környezeted ingereire mennyire vagy nyitott, hogy reagálsz rájuk, milyen hatással vannak a lelki állapotodra.

Az egyes típusok személyiségjellemzői a kézírásban felfedezhetőek, tehát a grafológia is előszeretettel vizsgálja ebből a szempontból a kézírást.

MIÉRT A GRAFOLÓGIA ÉS MIÉRT NEM?

Hogy ki miért fordul grafológushoz, egyénenként változó. Sokszor döntéshelyzet előtt érzed, hogy szükséged lenne egy kis segítségre, vagy pusztán kíváncsi vagy mit lehet a te kézírásodból kiolvasni. Sokan kamasz gyermekük írását hozzák el vagy a kis ovis fura rajzaira keresnek választ.

Ha valami nehézség adódik az életedben, ezek megoldására már oly sok lehetőség közül válogathatsz. Hogy ki mihez és kihez fordul, az attól függ mennyire gyors segítségre van szüksége, anyagilag mit engedhet meg magának, kiről mit hallott, kinek a szakértelmében bízik, stb.

Ami az egyik embernek beválik, az nem biztos, hogy a másiknak is megoldással szolgálhat.

A grafológiai analízis sem "való" mindenkinek, ugyanis nem ad kész receptet a továbbiakra és nem mutat rá konkrétan arra az útra, amelyre rá kell lépned.

A személyiséged feltárására, annak működési elvének felvázolására, képességeidnek, készségeidnek feltárására tökéletes választás lehet, de ne képzelj bele jövőbe látást és valami misztikus pluszt,... mert az nincs benne!

Tükröt tart eléd, ami láttatni fogja milyen ember vagy. Az viszont, hogy ezzel mit kezdesz, rajtad áll!

Feldolgozni, megérteni és kezelni a grafológiai analízist, őszintén szembe nézni magaddal első blikkre nem feltétlenül felüdülés - de másodikra már igen.

HA ÚGY DÖNTESZ: ELÉG!
 
Ha régóta rossz neked az, amiben élsz és megfogant benned a gondolat, hogy ki szeretnél lépni az adott helyzetből, nem vállalkozol könnyű feladatra.

Ha eleged van a párkapcsolatodból, a munkahelyedből, ha nemet mondasz arra, amire eddig igent mondtál, ha másként öltözködsz, viselkedsz, ha kicsit is másmilyen vagy, mint eddig... a környezeted még, ha nem is tudatosan, de azon fog mesterkedni, hogy visszatereljen a régi mederbe. Nem érti mi történt veled és nem is akarja elfogadni a megváltozott Én-edet.

Igen, de a környezeted nem látta azt, ami benned munkálkodott, ami a döntésedhez vezetett. Csak azt látja, hogy más lettél, olyan, aki megbolygatja azt a - látszólagos - rendet, ami eddig volt. Éppen ezért nem csak, hogy visszahúznak, de büntetnek is azért, amiért változtatni mertél, nem riadnak vissza, hogy lelkiismeret furdalást keltsenek benned vagy egyenesen bűnnek tüntessék fel azt, amiért lépni mertél, függetlenül a kiváltó októl. Ezzel még akár meg is tudnak ingatni az elhatározásodban.

Azonban érett, felnőtt emberként el tudod dönteni, hogy neked mi a jó. Hányan nem mernek, vagy nem tudnak kilépni abból a szorult helyzetből, amiben vannak! Ha te meg merted és tudtad tenni, örülj neki!

Valamennyire mindannyian függünk a környezetünktől és vannak helyzetek, amikor nem hagyhatjuk figyelmen kívül mások véleményét sem. Ennek fényében kimondható, hogy bizonyos értelemben mindenki mezőfüggő egy kicsit, mert vannak helyzetek, amikor szívesen magadévá teszed mások gondolatát, hiszen adott esetben te is ugyanazt gondolod, mint a másik.
Vagy! Lehet, hogy a másik ember véleménye az, ami ráébreszt arra, hogy hoppá lehet rossz úton jársz és segít abban, hogy a helyes irányba tereld az életedet. És ehhez nem is kell, hogy befolyásolni akarjon téged.
Teljesen nem is tudjuk kivonni magunkat ebből a rendszerből, nem vonulhatunk el remeteként és nincs is rá szükség, csak tudni kell mások véleményét a helyén kezelni, a sajátunkéban pedig bízni.

MEZŐFÜGGETLENKÉNT 

... nem úgy élsz, gondolkodsz és cselekszel, ahogy a környezeted szeretné, amit sugall, ami felé terelget. De miért is tennéd, ha önálló, szuverén egyén vagy, akinek van saját véleménye, aki tudja mit szeretne az élettől és mi jó önmagának és eszerint is éli az életét. Viselkedésed független a környezetedben élők véleményétől és nem engedsz a befolyásolásnak, mert BELSŐ KONTROLLOS ember vagy!
Hiszel és bízol önmagadban, nem vársz kívülről segítséget, nem támaszkodsz másra.

Ezzel együtt előfordulhat, hogy kicsit tartózkodóbb vagy és jobban szereted, ha nem csapatban, hanem egyedül dolgozhatsz. Nagyobb belső motivációs erő és "harcos", küzdő viselkedés jellemezhet.
Összességében, a saját életedet éled, úgy ahogy TE jónak látod!
A kézírásodban ez a nagyobb szó- és szóközökben jelenhet meg, nagyobb tagoltság, analitikus jelek jellemezheti az írásképedet.

HA MEZŐFÜGGŐ VAGY...

..., akkor gondolataidat észrevétlenül is behálózzák a téged ért hatások, élmények. Az, amiről azt hiszed saját gondolat, igazából nem is az. Hagyod, hogy mások mondják meg mit és hogyan csinálj. Te magad nem is hiszed, hogy képes lennél egyedül döntéseket hozni, határozatlan és bizonytalan vagy. De jó megfigyelő lehetsz és, amit egyszer látsz az bevésődik az emlékezetedbe. Függő személyként figyelsz másokra, fontos számodra mások véleménye. Elismerésre vágysz, amiért képes is vagy sokat tenni.
A kézírásod ennek megfelelően jobb tendenciás, kötött és füzéres lehet, holisztikus formaalkotással.

MEZŐFÜGGŐ VAGY MEZŐFÜGGETLEN VAGY?

Hát itt nem egy virágos rétre, mezőre kell gondolni az biztos.  De miről is szólhat ez az elmélet?

Nos arról, hogy mennyire tudod elvonatkoztatni, függetleníteni magadat a körülötted lévő dolgoktól, helyzetektől, a téged körülvevő mező ingereitől. A látottak, az érzékeltek, a tapasztaltak mennyire befolyásolják a gondolkodásodat. Képes vagy-e önálló személyként működni az életben, vagy a viselkedésedet az fogja meghatározni, hogy mi történik körülötted.

Ha képes vagy arra, hogy ne azzal azonosíts magadat, amit mások mondanak rólad, ha hiszel saját magadban és ha nem más véleménye alapján ítéled meg magadat és ítélsz meg másokat, akkor mezőfüggetlen vagy.

De ha képtelen vagy elszakadni a környezet ingereitől, akkor azok belső érzéseidre is hatást gyakorolnak, olyannyira, hogy irányításuk alá kerülve sajátodnak érzed őket, holott nem is azok, csak a foglyuk lettél.

Ugye mennyire összecseng Rotter elméletében azzal, hogy külső vagy belső kontrollos vagy-e?

HA BELSŐ KONTROLLOS VAGY...

... akkor tudatosan cselekszel és élsz, hiszen tisztában vagy vele, hogy bármi, amit teszel az hatással lesz az életedre.

Jobban ismered magadat, tudod mi jó neked. A problémáidra nem kívülről várod a segítséget, hanem te magad igyekszel megoldani őket. Általában nem bújsz ki a felelősség alól, mert már alapvetően is meggondoltabban állsz mindenhez és vállalod a tetteid következményét.

Jobb az önértékelésed, mint egy külső kontrollos személynek és nem érdekel annyira mások rólad alkotott véleménye!

Ha ilyen vagy, akkor jobban tudsz élni a számodra kínálkozó lehetőségekkel, nem függsz másoktól, és önálló gondolkodás, cselekvés jellemez. Ezzel együtt viszont lehet, hogy túlszabályozod magadat és rugalmatlan leszel, nem fogadod el mások véleményét, makacs és meggyőzhetetlen lehetsz.

Sok külső kontrollos emberben évek, évtizedek alatt - után - kezd kibontakozni a felismerés, hogy: Nem érzem így jól magam! Nem is az én életemet élem! Ennyi idős vagyok és semmit nem tudok elintézni! Végre a kezembe kellene venni az életemet!

Na innét indul az igazi ÉLET! Amikor fel kell építeni saját magadat, le kell győzni a félelmeidet. Amikor te hozol döntéseket, amikor teszel magadért. És, ha teszel magadért, akkor tudsz tenni másokért is!

HA KÜLSŐ KONTROLLOS VAGY...

akkor meg vagy győződve arról, hogy bármi ami veled történik, arra nincs ráhatásod, azt nem te irányod. Ez a "tény" alapvetően negatívan fogja befolyásolni az életedet, hiszen a körülményeidnek kiszolgáltatva fogod érezni magadat. Hagyod is hogy tőled függetlenül történjenek veled a dolgok, és nem is erőlködsz, ha valami rossz, az másként legyen. A problémáidra is kívülről vársz megoldást.

Mivel abban a hitben élsz, hogy nem a te kezedben van a saját életed alakítása, ezért akármi is történik majd veled, nem is fogod vállalni érte a felelősséget, mindenért kifelé fogsz mutogatni: Nem én tehetek róla! Nem én vagyok a hibás! Mit tehettem volna? Nem volt szerencsém! A szomszéd, a főnököm, a párom, a városvezetés, a kormány, a világmindenség az oka mindennek! Nekem semmi sem sikerül!

Külső kontrollosként jobban ki vagy hegyezve mások rólad alkotott véleményére és magadat képes vagy az alapján megítélni, hogy mások milyennek látnak.

Amíg nem ismered fel, hogy: Hahó, ez az én életem! Nehogy már mások terelgessenek és mondják meg mit és hogyan kell csinálnom! - Addig szorongó, levert, akarat gyenge leszel, mert kevésnek érzed magadat, rossz az önbecsülésed, nagy a támasz igényed.

Naná, hogy nem egyszerű kilépni ebből a helyzetből, de hatalmas dolog, ha felismered, ami nem jó neked és kezedbe veszed az életedet, teszel magadért.